Miért hiszed?
Miért
hiszed, hogy a boldogság
mindig ugyanolyan utat követ?
S ha elindult egy ösvényen,
másfelé már nem is mehet?
Amikor megmozgatsz földet és eget,
akkor nem érinti meg fájó lelkedet,
de ha tekintetedet másfelé veted,
egy percre ott van benned s veled.
Miért hiszed, hogy csak egy az utad,
s az mindig egyetlen irányba mutat?
S ha látod a fonalat, mit Ariadné
a messzeségben előtted, vezet
mi tart vissza attól, hogy léptedet
az ismeretlen irányba vegyed?
Bátorságból leckét ki adhat Neked?
S ha adott elfogadni azt mered?
Miért hiszed, hogy az irány rossz,
csak azért, mert valaki ilyet mond?
Tudja ő? Járt már arra? Vagy
csak
irigyként lendületedet visszafogja?
Kell neked őt hallanod, értened és
látnod?
Vagy inkább a magad útját járod?
Melyet te választottál, s megfizeted az árát?
A költségeket vajon ki veszi tőled
át?
Miért hiszed, hogy szíved nem látja
mi az, mi lényednek, létednek a gátja?
Kiabál mindig az, kinek ég a háza,
s bár mindenki csak őt sajnálja,
a veszteség nem lehet a boldogság ára
még akkor sem, ha ez léted korlátja -
ezeket magadnak teremted, ha hagyod,
hogy más irányítsa, lelkedet eladod!
Miért hiszed, hogy sorsodat nem te írod
magadnak, még ha véletlennek hívod
is olykor azt, mi akadályt gördít lábadhoz
melyet átlépni csupán átkot hoz?
Hallgass, beszélj, kérj és remélj
sírj, ha muszáj, de sohase félj!
A kérdésre a felelet ott van benned:
csak halld meg:
miért hiszed... miért hiszed?
Semiramis