---

Édesem, megjöttem...

Szia Édesem, látod, megjöttem!

Mosolygó arcod itt van már előttem,

tenyeremben fogom puha kis kezed,

törékeny vállad köré ölelő kart teszek.

Oly kicsinyke vagy! Szinte elveszel

az ölelésben, mely fel, az égig emel!

S ha már odavitt, egészen a magasba,

kérlek, ne hagyd, hogy leessek a porba!

Maradj velem még egy kicsit ottan!

Halljam a hangodat, szemedet láthassam!

Arcodra arcomat simítsam lágyan,

s aztán füledbe súgjam, mi lenne a vágyam!

Csak még egyszer - bárcsak úgy lehetne! -

kezedet tennéd újra tenyerembe,

lehelhetnék csókot hálából rája,

hidd el, örömömnek nem lenne párja!

Szia Édesem, látod, megjöttem!

Hoztam szellőrózsát, az imént szedtem!

Teszem a vázába, de előbb még itten

rendet teszek, hogy minden szép legyen!

S aztán ünneplünk, mert a mai nap

néhány évtizede közös titkunk, s az:

életet adtál nekem azon a vasárnapon,

Édesanya lettél, bizony, Anyák Napon...

Jó nálad egy kicsit üldögélni,

beszélni hozzád, vissza-visszanézni -

az elmúlt, régi dolgok előtérbe jönnek,

igaz, folynak közben szememből a könnyek...

Lassan készülök, mennem kell már,

Jövök még úgyis, anélkül, hogy hívnál!

Leülök majd újra, ide melléd, a sírra,

S nem búcsúzok másként soha, csak sírva...

Oldal: Édesem, megjöttem... 05.02.
Semiramis - © 2008 - 2024 - dekanyferenc.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat