Rajzolj nekem...
Rajzolj nekem, kérlek,
hegyeket, völgyeket és rétet,
nyíló virágokat, hajló füvet,
hadd simogassa meg lelkemet
ahogyan néha párás hajnalon
sziromillatú szellő az ablakon
lebbenti a függönyöket,
mint pihe-puha lélegzet...
Rajzolj nekem, kérlek,
tükrös tavat, zúgó erdőt - szépet,
kanyargós utakat, tábortüzet,
hadd szaladjak arra, mint
valaha régen, fiatalon, szépen
tűlevéllel bélelt sziklaszélen
botladozva, kacagva, nem bánva,
hogy hajamat a szél összekócolja...
Rajzolj nekem, kérlek, Napot és Holdat,
s aztán még Csillagokat - sokat, sokat!
Legyen akár világos, akár sötét,
hadd lássam meg mindennek értelmét!
A Napomét, mely felkelt már rég,
a Holdamét, ki nem felelt még
soha szebben, ha kértem, mint
akkor, ha éppen nem kérdeztem...
Rajzolj nekem, kérlek, házat és kertet,
ne felejtsd ki belőle a szorgos kezet,
ki abból mesebeli kastélyt varázsol,
nem mással, mint szeretettel, hittel,
mert egy ház nem attól lesz szép - hidd el -,
hogy telis-teli van értékkel és pénzzel,
csupán csak attól, ha megtelik érzéssel,
s ezt mindet megfoghatod a kezeddel...
Semiramis